Sokat gondolkodtam az utóbbi időben azon, hogy vajon érdemes-e beadnom a derekamat és engednem a gyerekek unszolásának és beszereljünk-e egy saját kerti játszóteret az udvar végébe? Számomra egy kicsit elrugaszkodott gondolatnak tűnt, vagy túl nagy luxusnak, hogy erre a pár évre, amíg még használnák, vagy amíg egyáltalán érdekli őket a kerti játszótér, sajátot is adjunk nekik. Aztán végül mégis csak volt pár indok, ami miatt úgy döntöttem, hogy engedek ennek a kérésnek.

Elsősorban akkor döntöttem úgy, hogy nem várok tovább a kerti játszótér ötletével, amikor a koronavírus-járvány miatt mindannyian itthon maradtunk. Sok szülő kiakadt ebben az időszakban a gyerekek hiperaktivitása miatt, ami a nagy bezártságban újonnan kialakult náluk. Most értettem meg, hogy nagyon hálásak lehetünk az oktatóknak, pedagógusoknak, akik nap mint nap lefárasztják a gyerekeket amellett, hogy tanítják is őket. Mivel mi is dolgozunk, annak ellenére is, hogy otthon kell maradnunk, kellett valami, ami leköti a gyerekek energiáját. Akkor döntöttünk úgy, hogy ha ez az ára a nyugodt óráknak, akkor csináltatunk egy saját kerti játszóteret. Amellett, hogy ez a nyomós indok ott volt a levegőben, azért volt más is, ami miatt nem elleneztük már a végén a kerti játszótér gondolatát.

Ezek az eszközök nagyon sokban fejlesztik a gyerekek mozgáskészségét, testi erőnlétét, segítenek a társas kapcsolatok kialakításában, megerősítésében. Azt láttuk, hogy amíg a gyerekeink be voltak zárva, addig sokat veszekedtek. Most viszont, hogy a mászókán és a hintán töltenek egy csomó időt már jobb közöttük a kapcsolat.